Több, mint 20 éve pedagógus vagyok. Kicsiket nevelgettem, terelgettem. Gondolhatnátok, ennek semmi köze a sütéshez? Valójában van. Mindig jó a kétkezi munka és a kicsik roppant mód élvezik a kézzel való gyúrogatást, formázást. Éveken át sütöttünk karácsony környékén, az Adventi időszakban mézeskalácsokat.

A kicsik neveztek el Főtündérnek, mert sokat meséltem és „varázsoltam" nekik, innen már csak egy lépés volt, hogy Sütitündér legyek.

Majd volt időszak, amikor kamaszokkal dolgoztam együtt. Rájöttem, sütés-főzés közben bármit meg lehet nekik tanitani. Még a leglustább is odaállt palacsintát sütni, mézest díszíteni vagy éppen rántottát készíteni. Recepteket gyűjtöttünk, recept könyvet készítettünk....jó móka volt.

Közben bővült a család és felmerült bennem, hogy bár imádjuk az édességet mindannyian, lehet azt kicsit egészségesebben is elkészíteni. No meg vannak alapanyagok-például a répa-amit néhány gyerek egyáltalán nem eszik meg. Ezt sikerült megváltoztatnom, amikor keresztfiam rákapott a répatortára. Bár először fogalma sem volt arról miből készült a sütije. Majd egyre többen kértek, csináljak már nekik is ebből a „varázs" répatortából. És innentől kezdve nem volt megállás. Jöttek az ötletek, mi az amit be tudok építeni a családi süti gyűjteménybe. Vittem a kóstolókat a kis tanítványoknak, hogy teszteljék, melyik, ami ízlik nekik.